És most következik a harmadik ok: Japán le akar számolni Németországgal. Ez a jingósajtó vezérfrázisa, amivel a csőcseléket hecceli. S ha a dolog lényegére nézünk, ezek ötlenek szemeinkbe. Kiautsau német kézen Japánra csak előnyt jelentett. Az ottani befektetések kereskedelmi és ipari szempontból, mint az ország kereskedelmi mérlege mutatja, jelentőségteljesek Japánra nézve. Japán szegény arra, hogy Kínának pénzt előlegezzen, s csak örülhetne rajta, ha ezt más elvégzi helyette. Meg aztán balgaság volna eltagadni a német befolyást, minek jótékony hatását kormányzatunk rendszerében, nevelésünkben, művészetünkben élvezünk. Az utolsó évtizedekben igen sok japán ifjú németországi intézetekben képezte ki magát, s ezek az ifjak voltak azok, kik művészetünket, zeneirodalmunkat, egész modern életünket erőssé, életképessé tették. Egyetemeinken a tanárok nagy része német. Csak egy példát: a tokiói zeneakadémiát a háború kitörésekor be kellett zárni, mivel a tanárok mind németek voltak, akik hazájukba visszatértek.
Amennyire tudjuk, ebben az irányban semmi sem történt. Sőt ellenkezőleg, nem titok, hogy gróf Okuma, a jelenlegi miniszterelnök, pár héttel Japán ultimátumának elküldése előtt a jingósajtó szerkesztőinek "nagyszerű csemegét" ígért. Ez akkor nagyon titokzatosnak látszott, nemsokára azonban tisztán állott mindenki előtt: a miniszterelnök Japán hadüzenetére gondolt, mikor a rejtelmes kijelentést megtette. A másik ok a háborúra: Kína integritásának helyreállítása. Belezuhant tehát a háborúba, hogy Kiautsaut Kína kezébe visszaadja. Ez a p[o]litika a szegény, adóktól agyonnyomott Japánra rendkívül nagylelkű valami. Mielőtt azonban erre a nagylelkűségre elhatározta magát Japán, Mandzsúriát kellett volna visszaadnia Kínának, ha az integritása annyira szívén fekszik. Érdekes, hogy épp az a párt, mely Mandzsúria annektálását ellenezte, legkeményebben ellenezte ezt a háborút is. Az tehát, hogy Kína integritása lett volna oka, nevetséges hazugság. Kiautsau elfoglalása Japánnak 100 millió yenbe került: ilyen gavallér volt tehát Japán, Kínának előbb kirablója és gyengítője.
Nagy-Britannia: "Amerika ide vagy oda, győztünk. " Az angol közvélemény a megszokott közönnyel és lenézéssel tekint a háborúra. Habár a németek próbálták a bit szigeteken az életet ellehetetleníteni, sőt a megtorlófegyverekkel Londont a földdel egyenlővé tenni, mégis a nép egybefogása és győzni akarása felülkerekedett a rájuk támadó németeken. Az angolok (az oroszoktól ellentétben) nem szeretik nagydobra verni a háborút. Túl rossz emlékek fűzik őket az eseményhez, főleg az 1940-es német légitámadáshoz. Az angolok mégis azt szeretik hangoztatni, hogy ők egyedül is megnyerték volna a háborút, Egyesült Államok hadba lépése ide vagy oda. Az, hogy ezt maga Churchill is megkérdőjelezte abban az időben, nem lényeges. És mégis mi az oka ennek az elbizakodottságnak? A megnyert angliai-csata, illetve El-Alamein. Viszont ha vitába próbálunk keveredni egy brittel arról, hogy mind El-Alameinnél, mind a partraszállásnál és onnantól kezdve a háború végéig más nemzetek csapatai is (főként amerikaiak) jelen voltak, a vitának azonnal vége, ép észérvek híján.
Rá akarta venni Mexikót az Egyesült Államok megtámadására, ha az utóbbi ország feladja semlegességét és az antant oldalán belép az első világháborúba. A közép-amerikai állam együttműködéséért cserébe a német külügyminiszter pénzügyi és katonai támogatást ígért, illetve kilátásba helyezte az 1846–48 között megvívott amerikai–mexikói háború után elvesztett Texas, Új-Mexikó és Arizona visszacsatolását. Zimmermann ezenkívül közvetítői szerepet is szánt a mexikói elnöknek, mivel Japánt is szerette volna megnyerni az USA ellen formálódó koalíció számára. Ha a három ország egyezségre jut, akkor az Egyesült Államokat keletről Németország, nyugatról Japán, délről pedig Mexikó fenyegetné, amely lehetetlenné tenné, hogy az amerikaiak katonákat küldjenek Európába – legalábbis Zimmermann reményei szerint. A külügyminiszter 1917. január 16-án a tettek mezejére is lépett. Kódolt táviratot küldött a washingtoni német nagykövet, Johann-Heinrich von Bernstorff számára, aki továbbította azt Heinrich von Eckhardt mexikói német nagykövetnek.
Az amerikai hadba l�p�s azonban m�gis fordul�pontot jelentett az els� vil�gh�bor�ban, mivel egy �v alatt megt�rte a n�met ellen�ll�st a nyugati fronton; Washington jelent�s�g�t mutatja, hogy 1918 november�ben t�bb mint 2 milli� amerikai szolg�lt Eur�p�ban.
Előzetes tudás Tanulási célok Narráció szövege Kapcsolódó fogalmak Ajánlott irodalom Ismerned kell a II. világháború előzményeit és eseménytörténetét a Szovjetunió megtámadásáig, és a Németország által 1941. június 22-ig elfoglalt területeket. Ha ezt a tanegységet feldolgozod, megismered a II. világháború történetét a Szovjetunió megtámadásáig, és a nemzetközi kapcsolatok alakulását a jaltai konferenciáig. Az 1939. szeptember 1-jén kirobbant II. világháború, kezdetben nagy sikereket hozott a németek számára. Elfoglalták Lengyelországot és Nyugat-Európa nagy részét. Bár a szovjetek mindent megtettek a Molotov-Ribbentrop paktum fenntartásáért, a német élettér biztosításához szükség volt a szovjet területekre is, ezért Hitler már korábban elhatározta a Szovjetunió megtámadását. 1940-ben kidolgoztatta a Barbarossa tervet. 1941. június 22-én a németek három irányból indítottak támadást. Északon Leningrád, középen Moszkva, délen Kijev, majd Sztálingrád lett a fő célpont. A németek remélték, hogy néhány hét alatt meghódítják a Szovjetuniót.
Czettler Antal: A II. világháború rejtett erővonalai (Kairosz Kiadó, 2006) - Szerkesztő Lektor Kiadó: Kairosz Kiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2006 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 389 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 24 cm x 17 cm ISBN: 963-7510-49-4 Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Czetter Antal régóta Svájcban él. Távol a fizikai hazától, de állandóan a magyar szellemi hazában. A történelem, illetve benne a máig hatékony hazai modernizátorok megakadályozták azt, hogy "céhbeli" történész legyen, de azt nem tudták megakadályozni, hogy gondolkodó magyarként, szellemi józanságával segíthessen a történelmi tisztánlátásban honfitársainak. Az ő munkásságának a jelentősége éppen abban áll, hogy a "céhbeliek" sokszor korlátos szemléletének eredményeit - más összefüggésben! - újragondolja. Különösen fontos ez olyan könyvtárnyi szakirodalom esetén, mint például a II. világháború.